*Adri szemszöge*

Mikor végeztem kikászálódtam a kádból és elkezdtem törülközni.Mikor már ezzel is végeztem ki mentem a fürdőből és hallottam hogy kopognak.Ki néztem a kis lyukon és megláttam.....Louis Tomlinsont.

Gyorsan ki nyitottam az ajtót és Louis nyakába ugrottam sírva.Meghatottam hogy ő itt van...

-Mi a baj Adri?

-Semmi, csak.....

-Csak mi??

-Az hogy anyuék meghaltak....és te most itt vagy....Gyere be!

Bejött és elmeséltem neki hogy mi történt.Ő kicsit elszomorodott de mondta hogy itt fog élni velünk.....és hogy nem kell sírni...mert tudják hogy szeretjük őket és nem kérnék hogy sírjunk értük.

Megnyugtatott a közelsége. Kicsit sem éreztem úgy magam hogy nem akarok élni nélkülük!

-Mi folyik itt??-lépett ki a szobából Austin-Louis!!! Louis!! Louis!

-Szia kis srác!-állt fel az ágyról Louis és ölelte meg öcsimet.

-El kell költözni innen!!-szóltam mert ahogy láttam gyűltek a paparazzók meg mindenki!!

-MI?? Hova???

-Nem tudom!!-kiabáltam

-Rendben!

-Mikor???

-Nem tudom, csak most nem maradhatunk itt!!

-Akkor most hova megyünk??

-Nem tudom-próbáltam le nyugodni...

-Jó!Nyugi!! Mindjárt ki találok valamit!

Egy kicsit gondolkozott és azt mondta, hogy menjünk a hátsó ajtón, mert ott tuti nincs senki...és igaza volt

Ki mentünk és sehol senki.

-Most hova megyünk?

-Van egy lakásom.....

-Hol???Másik suliba kell járnom??Messze van?? Miért nem válaszolsz??

-Azért!-mutatott a sarkra, ahol a paparazzók álltak...azaz felénk futottak....

Nem hittem el hogy most minket kell fényképezniük....de ez van!

Elfutottunk onnan és én majdnem el is estem, de Louis elkapott és velem futott tovább

Elértünk egy buszmegállóba és felszálltunk a buszra mert pont megállt.A paparazzók nem tudtak már felszállni, ennek mindannyian örültünk.

Leszálltunk.Mikor körbe néztem megláttam egy családot, kit ugyanúgy követtek a paparazzók.Ők is futottak.Belénk futottal.Kicsit öcsi elesett és elkezdett sírni.Megnyugtattuk és körbenéztünk. Már nem voltak ott  a paparazzók.

-Bocsánat!Csak a lányomat mindenki utálja......azért nekünk mennünk kell....

-Semmi baj!

-Úristen!! Ez Louis Tomlinson!! Áááh!!-ordította a lány

-Kérlek ne ordíts!!

-Bocsi!

-Én Adri Tomlinson vagyok!

-Te vagy Louis testvére??

-Igen.Ő az öcsém Austin.

-Én Amanda Todd vagyok.

-Miért követtek téged a paparazzók??

-Mert régebben....-kezdett sírni

-Tudod mit?! Nem kell elmesélned!!

-Mióta laktok itt??

-Tegnap óta...asszem-mondta az anya

-AHA!Ezért nem láttalak még itt....

-Igen!Te itt laksz??

-Igen

-Mióta?? Miért nem hallottam rólad, mikor ide költöztem anyuval??

-Mert szeretem titokban tartani...

-Aha!!

*Adri szemszöge*

Elindultam sírva haza felé, hogy most hogy fogom elmondani a kis öcsinek.... Mikor haza értem Austin  már aludt.Olyan kis aranyos volt....hogy nem volt szívem felébreszteni...de mi lesz ha az anyut fogja keresni??? Úristen! Nem tudom hogy most mi lesz velünk.Nem gondoltam volna bele....de most már késő....sajnos!

-Szia Adri!Hol van anya és apa???-ébredezett.

-Szia.Rossz hír...meghaltak-halkultam el s kezdtem a sírást újból, mert nem akartam sírni miközben alszik.....és sikerült...de előtte se akartam...de most már megint késő

-MI???Mi történt??

Elmeséltem neki mindent mit láttam. 7 éves koromban éreztem először hogy milyen fontos a családi szeretet!Nem azért mert akkor haltak meg, hanem azért mert anyumnak a szülei haltak meg akkor....és most az én szüleim...meg az öcsémé! 3-4 éves és meghaltak a szülei illetve a nagyiék. Nagyon rossz érzés lehet.....

-Nem hiszem!-mondta mikor befejeztem-Nem hiszem el!-ismételgette
-Pedig ez így van, sajnos!
-Ha nem velünk lenne ez...-kezdte ő is a sírást....
-Ne sírj!!Ne kezd te is!
-Mit??-törölte le a könnyet mi elsőként végig folyt az arcán.
-A sírást!!Ha abba hagyod kapsz egy csókit....-próbáltam vesztegetni, de csak még jobban elkezdte...
Nem akartam hogy így maradjon, így azt mondtam hogy haza jön Louis.Igen Louis Tomlinson! Igen tudom hogy nem is tudtam hogy mi a 1D, de ő a tagja, csak rég nem láttuk és rég nem beszéltünk...
-Tényleg???
-Persze- bólogattam kicsit félve, de sikerült....remélem
Oda futott hozzám és átölelt és így mondta:
-Nagyon szeretlek és azt is hogy tudod hogy hogyan kell felvidítani...-mosolygott
-Nagyon jó lesz ha minél hamarabb beszélek Louissal és elhívom mert öcsi teljesen össze fog borulni....azaz magába fog borulni....-gondolkodtam el rajta
-Menj és mosd le az arcod s feküdj vissza az ágyba-suttogtam
-Rendben-adott egy puszit s futott a fürdőbe arcot mosni.Utána lefeküdt az ágyába és kérte hogy meséljek neki esti mesét.Elkezdtem neki mesélni a Benedek Elektől a 'Az arany nyílvesszőt'.Nagyom érdekes de kicsit már nekem uncsi....hát 15 évesen nem is csodálom...
Mikor már elaludt én elmentem fürdeni és aludni.Igazándiból miközben 'fürödtem csak énekelgettem a 'One thing'-című dalt.Érdekes hang jöhetett ki a számból mert hallottam hogy valaki bekopog hogy hagyjam már abba az éneklést.Egy időre abba is hagytam és megint elkezdtem énekelni.
Mikor végeztem kikászálódtam a kádból és elkezdtem törülközni.Mikor már ezzel is végeztem ki mentem a fürdőből és hallottam hogy kopognak.Ki néztem a kis lyukon és megláttam.....

*Adri szemszöge*

Este volt már és nagyon fáradt voltam.Nem nagyon tudtam oda figyelni mit mond nekem Niall így kicsit fura fejeket vágtam.

Liam megint elkezdett ordibálni.Mivel már késő volt így rá is szóltak Liam-re, hogy hagyja abba az ordibálást!De Liam nem hallgatott rájuk... Így tovább ordibálta a mondani valóját.

-Te mit csinálsz??Ki vagy te??Mért ordibálsz??-tette fel a kérdéseket Ádám Liamnek

-Nem látod?Ordibálok!Liam vagy!És azért mert egy vad idegen smacizik a csajommal!

-A te csajod??Adri?!

-Nem vagyok az övé!Ő csak egy srác....kit mondtam...

-Te vagy az a srác ki azt mondta hogy a 'saját neméhez vonzódik'??-ölelt át Ádám

-Igen, de nem gondoltam komolyan....

-De hogy is nem!Vissza is kérdeztem hogy ezt most miért mondtad?!

-Héj!Héj!Ez meg mi??Én azt hittem hogy Liam szereted Adrit és viszont....És most mi van?

-Mondtam hogy nem fog vele szakítani.....de te azt mondtad hogy tuti hogy szakítani fognak....de mégse

Még veszekedtek tovább de mivel késő este volt így nagyon nem tudtam, rájuk figyelni.Arra gondoltam hogy elindulok haza felé...de mielőtt elindultam volna...

-Hova mész Adri??-fogta meg a kezemet Nelli

-Haza!De inkább hagyj magamra

-Most mért?

-Gondolkozz!

-De....csuklott meg a szava és engedett el.Most már végleg elindultam haza felé.De még azt is láttam hogy Ádám felképelte Liamet.

Láttam hogy egy pár át megy a zebrán és elüti őket egy autó.Hirtelen fel néztem az égre, hogy csak ne a szüleim legyenek.De mire vissza néztem az autó nem volt ott.Sajnos csak a márkáját láttam. Mercédesz Benz volt.

Sokan nem voltunk az utcán így csak én meg egy pár rohantunk oda.Azaz szerintem pár volt, de nem biztos.

-Úristen!Ezek az én szüleim voltak....-ordítottam könnyek között.

Össze csuklottam és sírni kezdtem.

-Jól vagy?

Nem bírtam még válaszolni sem a sírástól és  a sírást se tudtam abba hagyni....

-Neeeeee

-Mit ne?

Ők a szüleim...voltak...-próbáltam normálisan válaszolni de ahogy láttam nem nagyon ment-Bocsánat

-Nincs baj!Én is így vesztettem el a szüleimet....Milyen bunkó vagyok?Krisztiánnak hívnak

-Engem Adrinak hívnak.

-Engem Vivinek.

-Szia

-Szóval ők a szüleid voltak?

-Sajnos....

-Biztos hogy jó szülök voltak... Van tesód?

-Van egy öcsém és egy bátyám.De a bátyám nem lakik otthon...így öcsém egyedül van otthon
-Szerintem menj haza hozzá...
-Igazad van....köszi!Sziasztok